A következő telepesek közel kétezer éve a rómaiak voltak, akik 3-4 évszázadon átéltek itt. Ezt temetkezési helyeik, vízelvezető rendszer részei és egyéb építészeti maradványok, használati eszközök maradványai bizonyítják. Ettől az időtől folyik a területen a szőlőtermesztés és a borászat. Írásos dokumentummal bizonyítják, hogy az itt termett bor római területen is kedvelt volt.

Néhány évszázad múlva a magyarok is letelepedtek itt. Az elmúlt évben egy mélyszántás után már honfoglalás kori temető nyomaira bukkantak, árpád kori temető, pedig több helyen is fellelhető. A középkorban már jelentős település volt Dörgicse. A jelenlegi közigazgatási területen 3 település volt Dergiche néven:

a mai Kisdörgicse: Kisfaluddörgicse, Szentmiklósdörgicse,
Felsődörgicse: Szentpéterdörgicse, Feldergicse,
Alsódörgicse: Boldogasszonydörgicse, Füreddörgicse,
de ide tartozott Okulidörgicse, ma Balatonakali és Ságdörgicse, Ságpuszta is.

Minden településen épült kőtemplom, a felsődörgicsei a XI. században. Egyes összeírásokban már 1082-ben is szerepel a falu neve. Különböző nemesi és egyházi tulajdonosok, birtokosok alatt fejlett településsé vált.

A török támadás után a falu elnéptelenedett, de azután újra erőre kapott. 1900 körül a mai területen kb. 1000 ember élt, főleg halászatból és mezőgazdaságból.

A háború után, az 1950-es évektől kezdve a rossz településpolitika miatt a lakosságszám egyre csökkent. Először Alsó és Felsődörgicse egyesült, majd a 1,5 km-re levő Kisdörgicse is Dörgicse néven egy közigazgatás alá került. Megszűntek az iskolák, munkalehetőségek, elkezdődött az elvándorlás. A rendszerváltáskor már csak 300 fő az állandó lakosság. Újabb fejlődés ettől az időtol jellemzi községünket. Kiépült a víz, csatornahálózat, vezetékes gáz, kábel tv, játszóterek, teleház, falugondnoki szolgálat, aszfaltosak az utak, gondozott a település. De a falvakra jellemző nehézségek, megélhetés, fiatalok helyben maradása itt is nehéz.